Reggel volt… éreztem… de még nem akartam felkelni… Valahogy nem volt hozzá energiám… Annyira fáradtnak éreztem magam… Tegnap késő estig fenn voltam, hogy befejezzem azt a dalt… Még éjfélkor is ébren voltam…. De Ayato is… mégis hallom, hogy ő már lenn van a konyhában… Mégis honnan van ennyi energiája? Énekelt… először nem tudtam kivenni, hogy mit, de amikor ráismertem, villámgyorsan ugrottam ki az ágyból. Nem öltöztem fel.. még a papucsomba se bújtam bele, hanem egyenesen mentem le a konyhához… Ezt a dalt akkor szokta énekelni, ha Ő itt van… Sietve nyitottam be a konyhába.. Igazam volt… A bárpultnál ott ült Ő…. Amikor észrevett, rám mosolygott…
- Jó reggelt Atsu. Mondd csak, most keltél fel igaz? – kérdezte kuncogva.
- Honnan?
- Nem vagy felöltözve – mutatott rám.
Lenéztem magamra, és csak ekkor tudatosult bennem, hogy egy farmer van csak rajtam.. meg persze a nyakláncom… Szó nélkül megfordultam, és felsiettem a fürdőbe. Pár perc alatt el is készültem, magamra kaptam az egyenruhám, és siettem vissza le.
- Jó gyors vagy ma reggel. Tessék itt a reggelid – nyújtott felém egy tál müzlit.
- Mondd csak, mit keresel itt már kora reggel? – kérdeztem, és közben bekaptam a müzlivel megrakott kanalat.
- Gondoltam mehetnénk együtt suliba… Most nincs kedved egyedül sétálgatni. Túl szép időnk van hozzá…
- Túl szép az idő, hogy suliba menjünk – hallottam Ayato hangját – Mit szólnátok hozzá, ha a mai napot ellógnánk?
- Jaj hagyd már abba, Ayato. Suli után is elmehetünk valahova.. nem muszáj rögtön lógni….
- Ugyan már, Atsu. Legyen már benned egy kis kalandvágy. Mondd csak mikor lógtál utoljára a suliból?
Ezen elgondolkoztam… lehet, hogy igaza van… Hiába néz mindenki rosszfiúnak, igazából sose lógok suliból, vagy hasonlók… Valójában én is szívesebben lógnék velük, mint, hogy a suli padot koptassam… Egy mély sóhaj után rájuk néztem… Azok ketten meg kiskutya szemekkel könyörögtek nekem…
- Rendben van… de akkor csináljuk rendesen…
Kíváncsian néztek rám, de nem foglalkoztam velük… Odamentem a telefonhoz, és beütöttem a suli számát… Két csengés után fel is vették.
- Jó napot kívánok. Atsuto vagyok a 2-1 osztályból. Szeretnék szólni, hogy a testvérem és Wakabe-chan a 2-2 osztályból megbetegedtek, így nem mehetnek iskolába. Itthon maradok velük, hogy vigyázzak rájuk, mivel a szüleink jelenleg nem tartózkodnak itthon.
Még pár dolgot egyeztettem a suli titkárral, majd leraktam a telefont. Azok ketten csodálkozva néztek rám…
- Mi az? – kérdeztem csodálkozva.
- Te aztán nem semmi vagy…
- Jó, persze… Inkább menjünk, vagy még meggondolom magam! – löktem ezeket az ajtó felé.