El se hiszem, hogy a mi kis városkánkban létezik egy ilyen hely... és még senki se találta meg... (valószínűleg). Az öcsém egy hatalmas hullámot küldött ránk.... Amikor az elült, Mi vad pocsolásba kezdtünk... Mindenki mindenki ellen.... Akár csak gyerekkorunkban.... Körbe néztem... tényleg a paradicsomban éreztem magam... Olyan volt akár egy álom... de ha az is.. .soha többé nem akarok belőle felébredni... Ez az a tipikus "Túl szép, hogy igaz legyen" helyzet... De ez most a valóság volt! Otthagytam a "gyerekeket", én pedig odébb mentem egy kicsit úszni... Olyan kellemes volt ez a víz.... és tiszta... teljesen átláttam rajta... korall-zöld színben pompázott... A nap sugarai meg-megcsillantak a felszínén... Egyszer csak valami csillogást láttam a víz alatt... nem tudtam mi az, de felkeltette az érdeklődésem... Odaúsztam, vettem egy nagy levegőt és lemerültem érte... Amikor ismét a felszínen voltam, megnéztem zsákmányom... Egy kristály nyaklánc volt.... Őket kerestem... éppen búvárkodtak... megvártam, míg Ő idenéz, majd intettem neki, hogy jöjjön ide... Az öcsémre nézett, aki éppen a víz alatt volt, majd odaúszott hozzám...
- Szeretnék adni valamit - mondtam.
Ismét körbe nézett, majd rám mosolygott.
- Add a kezed és mély levegő - mondta.
Úgy tettem, ahogy mondta... Lemerültünk, és a víz alatt vezetni kezdett... Egy kis járaton úsztunk be... Amikor pedig felbukkantunk, egy víz alatti barlangban találtam magam... Halvány, kékes fény derengett... Ő kimászott a vízből, és leült a sziklára lábát lógatva.
- Gyönyörű, igaz? - kérdezte mosolyogva.
- Igen az... - néztem körbe.
- Csak nem rég találtam rá, amikor búvárkodtam... Az öcsédnek még nem mutattam meg... Te látod ezt először....
- Igazán megtisztelő - néztem rá mosolyogva, majd elindultam felé és kezébe raktam a nyakláncot.
- Mi ez? - nézett kérdőn kezére.
- Egy nyaklánc... most találtam...
Kinyitotta a kezét... amikor megpillantotta az ékszert, felcsillant a szeme... Hálás szemekkel nézett rám...
- Segítesz? - kérdezte, és megfordult.
Elvettem tőle a nyakláncot, majd a nyakába kötöttem... A kristály szinte azonnal felizzott... ugyan azzal a derengő kék fénnyel... Ő felemelte a nyakában lógó kristályt és megbűvölve tanulmányozta.
- Köszönöm - súgta halkan és rám emelte tekintetét.